repcsi.hu

Budapesten minden évben izgatottan vártuk a Titanic filmfesztivált és még izgatottabban válogattunk a filmek között. Nem volt ritka, hogy 5-8 filmet is megnéztünk a fesztivál ideje alatt és hogy egy estére néha két vetítés is jutott. Végülis a “mozi” hozott össze minket és lett a végzetünk. :)

Amikor Melbourne-be költöztünk a programkínálat között szinte azonnal kiszúrtuk a helyi filmfesztivált is. Akkoriban még a gyenge angoltudásunk miatt nem mentünk el rá, később pedig valahogy mindig máshogy jött ki a lépés. Az idén azonban sikerült végre eljutnunk a Melbourne-i Nemzetközi Filmfesztiválra és ebben a mankóim sem gátoltak meg.

A kínálatban nem tartott sokáig kiszúrni a Teenage Paparazzo című dokumentumfilmet, ami egy 13 éves hollywoodi lesifotós fiúról szól. A filmet Adrian Grenier neve fémjelzi, mint producer és rendező, és akit leginkább az Entourage c. sorozatból ismerhetünk mint Vincent Chase. Nagyszerű és elgondolkodtató film, mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Az elmúlt évek legjobb dokuja!

A bemutatóra maga a rendező is eljött és felkonferálta filmjét (popcorn sapkában, ami a fesztivál egyik “kabalaállata” volt):

Másnap lehetőség volt egy beszélgetésre is beülni, amin Adrian Grenier és Charlie Pickering vett részt, és ami után volt kérdezz-felelek is.

A filmfesztivál itt is igen népszerű dolog, tömegeket vonz, a jegyek hamar elkelnek és a sorbanállásra is fel lehet készüni.

(a mozi jobb szélen a kék táblás Greater Union felirat)

Még nem ért véget a fesztivál, minket is vár még egy vetítés, de biztos vagyok benne, hogy jövőre is menni fogunk!

Négy éve már annak, hogy utoljára havat láttunk, így épp itt volt az ideje annak, hogy egy jó kis szánkózós hétvégét szervezzünk barátainkkal. A szállásfoglalás nem volt egyszerű menet, szinte mindenhol teltház volt, mivel Melbourne kétórás körzetében csak három kisebb, sielésre és szánkózásra is alkalmas hegy van, és a szezon se hosszabb 8-10 hétnél. Végül mégiscsak lett valami.

A tervünk az volt, hogy szombaton a szálláshoz közeli kölcsönzős cégnél találkozunk barátainkkal, megebédelünk együtt, és amíg ők ebéd utáni pihenésüket töltik a babájukkal, addig mi meglátogatjuk az egyik havas csúcsot (Mt. St. Gwinear), másnap délelőtt pedig felmegyünk együtt a másik, kiépítettebb csúcsra is (Mt. Baw Baw). Aztán máshogy alakultak a dolgok.

Szombaton találkoztunk a kölcsönzős cégnél, ahol a hóláncokat foglaltuk (időjárástól függetlenül kötelező hóláncot tartani a kocsiban az Alpesi Régióban) és ahonnan mi két szánkót is kölcsönöztünk. Utána átmentünk ebédelni a szemben lévő étterem-hotelbe, ahol ilyen finom kis lávaköves húsokat lehet kérni:

Utána nekivágtunk a hegynek. Izgatottan vártuk a kanyargó földúton az első előbukkanó hókupacot vagy havas csúcsot.

Felérve a csúcsra 15 centi hó fogadott minket és kellemes 5 fok. A nap is szépen sütött, ezért kásássá vált a hó hamar, úgyhogy a saját hóember építéséről lemondtunk. (pedig répával is készültünk)

Gyorsan feltérképeztük a szánkólehetőségeket (két pálya) és bemelegítettünk a lankásabb, lassabb pályán.

Ezután átmerészkedtünk a gyorsabb pályára, ahol alig egy óra alatt csuromvizesre izzadtuk magunkat a mókában.

Azonban egy szerencsétlen csúszásnál (pont úgy ahogy Teki is csinálja a videón) talppal egy oszlopnak ütköztem. (akkor már nem fedte a szalmabála sajnos). A végeredmény: zúzódás a jobb bokán. A hegyen szerencsére van elsősegélyszolgálat is, úgyhogy jöttek is “megmenteni”, mivel nem tudtam lábra állni.

Ezen a járművön nagyon frankó volt utazni!

A másnapi közös programot így sajnos le kellett mondanunk, és robogtunk vissza Melbourne-be, ahol beugrottunk a helyi kórházba is, hogy megnézzék röntgennel is a bokámat. Ott 1 hét mankózásra és lábadozásra ítéltek.

Ettől még nem ment el a kedvünk a szánkózástól, jövőre újra megyünk! :)

- Minden eseményen és vásáron van arcfestés gyerekeknek.

- Lehet kapni dobozos tejet, gyümölcslevet, vizet és bort is.

- Legalább egyszer már kóstoltad a sausage roll-t vagy a pie-t. (mindakettő felejthető élmény)

- Ha egy állami vagy országos ünnep hétvégére esik teljesen természetesnek veszed, hogy hétfőn nem kell menni dolgozni.

- Azon se lepődsz meg, hogy egy flancos lovi miatt is szabadnapot kapsz.

- Pénteken négyórakor rutinból nyúlsz a sörösüveg vagy a borospohár után a munkahelyeden.

- Ha egy motel/hotel/étkezde a 80-as évek stílusában van berendezve akkor az nem meglepő, sőt a helyiek szerint csak "otthonos megjelenésű".

- A postás lazán a lábtörlőn hagyja a csomagodat, ha nem talál otthon. Tudja hogy nem fog eltünni onnan.

- Biciklizhetsz az autópályán.

- Automatikusan betűzöd a nevedet mindig, mindenkinek és mindenhol.

- Brutális képsorokat tartalmazó prevenciós reklámokat látsz a tv-ben.

- Greenbag-gel jársz bevásárolni.

- Nem kapsz szívrohamot, ha reggel nyitva találod a garázsajtót (mert este elfelejtetted bezárni), mert meglesz mindened.

- Építkezéseknél rendszeresen őrizetlenül hagyják az utcán az anyagot, nem hordja el senki.

- Szerdán tankolsz, mert akkor olcsóbb a benzin, hétvégén pedig igyekszel elkerülni a tankolást, mert akkor a legdrágább.

- Adózol az ingatlanod és a kutyád után is.

- Nagy valószínűséggel automata kocsit vezetsz.

- A piros lámpa után a zöld jön egyből.

- A boltok 5 órakor bezárnak, hétvégén is.

- A konnektoron kapcsoló van.

- Többször főzök laksát mint húslevest.

- Lemenni a tengerpartra már nem esemény.

- A babák hamarabb esznek avokádót mint krumplit.

- A kocsidnak nincs semmilyen papírja.

- Sőt egészen tavalyig még a jogsit se kellett magadnál tartani.

- Ha a rendőr megállít akkor szondáztat, vagy valami rosszat csináltál.

- eBayen adunk és veszünk dolgokat.

- Ha valamivel nem vagyok elégedett visszaviszem a boltba és

visszaadják az árát.

- Nyugodtan reklamálok ahol úgy érzem hogy sérelem ért.

- A sorban előttem/mögöttem álló beszédbe elegyedik velem.

- Ha tejfölt veszek az esetek nagy részeben valaki megkérdezi hogy

mire lehet használni. Legkésőbb az eladó.

- A boltban az eladó megkérdezi hogy segíthet-e és ha nem akkor

békénhagy, nem járkál utánam, mintha lopni akarnék.

- Péntek esti/ünnepnapi szondáztatást komolyan csinálja a rendőrség:

2×3 sávos utat lezárnak és mindenkivel fujatnak.

- 3 éves gyerekek már sushit esznek. (nem a nyers halasat)

- Sötétedés után óvatosan vezetünk, mert már a belvárostól 20 km-re is

kengurucsordák élnek.

- A posszumok rendszeres vendégek nálunk.

- Szeretjük a papagájokat, kivéve hétvégén reggel 4-9 között.

- A kakadu nagyon szép madár, csak a csőrét ne nyissa ki sose, mert

kiderül hogy csúnya hangja van.

- BBQ-zás alatt ragadozóként védjük a kolbászokat egy madártól. A

kookaburra ugyanis előszeretettel rabol.

- Nem járkálunk térdmagasságú fűben, főleg nem nyáron. (a kigyók miatt)

- Mindig találsz olyan tengerpartot ahol alig vannak.

- A kertváros fákkal van beültetve nem pedig kerítés-dzsungel.

- Ingyenes gázos/elektromos/fatüzelesű bbq sütők vannak állam-szerte.

- Mindenhol parkokra bukkansz.

- 4 órat tudsz utazni repülővel az országban és lehet hogy még partot

se érsz.

- Átértékeltük a távolság fogalmát: 50km-en belül=itt van a közelben,

100km-en belül=nincs messze, 100km-en túl=kicsit autózni kell már.

- A thongs-ról tudjuk hogy nemcsak tanga és azt is hogy tongs-nak írva mire

való.

- Minden szabadtéri rendezvényen van állatsimogató, farmállatokkal.

- A gyümölcsöskerteket hálóval védik a papagájoktól és a denevérektől.

- Van legalább egy pár vietnámi papucsa (thongs) mindenkinek.

- Kirándulás közben elég nagy eséllyel lehet valamilyen állatot látni.

- Ha már időpontot tudtál megbeszélni egy szerelővel, akkor sem biztos hogy ki fog jönni hozzád. Ha mégis kijön, nem meglepő ha x órával később vagy csak másnap jön, persze telefonálás nélkül.

- A buszon megköszönjük leszálláskor a fuvart a sofőrnek.

- A szomszéd feljelenthet locsolásért. (de még nem hallottunk ilyen esetről)

- A melegítő a plázában, a pizsama pedig este a Mekiben nem igazán meglepő öltözet.

- Kisfiúk, kislányok jelmezbe öltözve járkálnak hétvégente. Úgyhogy az egy főre jutó tündérek és pókemberek száma igen magas itt.

- Az internet/mobil/kábeltv nem olcsóságok.

- 3 hónapot várni egy szakorvosra alapeset, még biztosítással is.

- A nap ellen itt komolyan védekezni kell, 30-as faktor alatti naptejet venni is kihívás.

- A kereskedelmi tv-k filmekkel szakítják meg a reklámokat.

- Láttunk már hook turn-t előben, sőt már csináltunk is.

- Nem ritka hogy egyik nap fűtünk, másnap már hűtünk vagy fordítva.

- Sátorhelyet nehezebb találni mint szállást az ünnepnapokon.

- A kereskedelmi tv főműsoridőben ad sportközvetítéseket.

- A bulvárhírek sportolókról szólnak.

- Habár időben a jövőben élünk a jelenünk mégis a múlt, hiszen a világ történéseiről utólag értesülünk csak.

Reggel komótosan láttunk neki a pakolásnak és az indulásnak. Utolsó napjához érkezett a Darwin és környéke kirándulásunk. Nem akaródzott menni, élveztük a korábbi napokat, nehéz szívvel indultunk hát el.

Elsőként egy közeli ón bányába látogattunk el. A bányát 1906-ban alapította egy angol és egy aboriginál úriember és egészen 1955-ig üzemelt. Egyszerre kb 10-15 embernek adott munkát és otthont, de a legnagyobb populációja 60 fő volt. Leginkább brittek és aboriginálok bányásztak itt, míg a helyi nők mosták és ülepítették az ónt a kövek közül. Esős évszakban az itt élők és dolgozók gyakorta csak magukra számíthattak, mivel az áradások és földcsuszamlások miatt teljesen el lettek zárva hónapokra a külvilágtól. A bánya romjait és megmaradt gépeit ma is meg lehet tekinteni eredeti környezetében.

A bánya után a népszerű Wangi vízeséshez mentünk el. Mivel még reggel volt, ezért a tömeg még nem érkezett meg. De később mikor már elfele jöttünk szépen betelt azért a parkoló. Könnyű megközelíthetősége és kiépítettsége miatt elég sokan látogatnak el ide, szinte kötelező darabja a Litchfield parknak. Elég nagy tóról van szó, szóval kényelmesen el lehet benne férni egy fürdőzésre, de aki nem szereti a vizi életet az körbe és fel is sétálhat a vízesés tetejéhez is.

Mi inkább egy csendesebb és érdekesbbnek ígérkező helyet néztünk egy kis fürdőzésre, így elkanyarodtunk a Buley Rockhole nevü helyre. Itt egy sorozat vízesést találtunk csorgadozni le a domboldalban. Lenyűgöző volt a hely, de első ránézésre kicsit sekélynek találtuk. Aztán belemásztunk és rájöttünk, hogy bizony egy-egy kőlépcsőt a víz annyira kivájt, hogy a lábunk se ért le benne. Így aki csobbanasára vágyott az nyugodtan tudott a medencékben csobbani, de aki csak pancsolni akart az a párkányokon egyensúlyozott végig.

Nagyon élveztük a nomád életet, melyhez az Northern Territory tökéletes környezetet biztosít. Több hónapja úton lévő utazókkal is találkoztunk, akiket mi is nagyon irigyeltünk.

További képek a Gallériában!