Krisz blogja

Sóska palánták és magyar étkezési fehér paprika palánták eladóak Melbourneben kis tételben, házi termesztésből!

Sóskák:

Paprikák:

Árak:
Egy tubus sóskapalánta 8$.
Egy tubus paprikapalánta 8$.
Egy doboz sóskapalánta 20$ (4-6 palánta/doboz)
Elérhetőség: Babik Béla 0432 486 075
A palánták megvásárolhatóak Melbourne/Cheltenham-ben, egyeztetés telefonon!

Gordon Ramsay receptje, egy az egyben bevállt, semmit se módosítottam rajta. (pedig szokásom) Sokat nem is igen lehet mondani az étel elkészítéséről, mert még a youtubon is fentvan. Finom, egy próbát mindenképpen megér a dolog. Néha érdemes a vasárnapi sültcsirkét lecserélni valami másra, mondjuk erre. A krumplipürét se spóroljuk ki mellőle!

Hozzávalók (4 adag):
- 1 nagy csirke szétvágva
- kis marék kakukkfű
- 2 ek szójaszósz
- 2 ek vörösborecet
- 3 ek méz
- 1 citrom, vékony karikákra vágva
- 1 csokor petrezselyem, aprítva
- 4 ek olivaolaj
- só, bors

Krumplipüréhez:
- 1 kg burgonya, hámozva
- só, bors
- 30g vaj
- 1 csokor újhagyma, karikára vágva
- 100ml tejszín
- 100ml tej

A csirkedarabokat megmossuk, szárazra töröljük és az olajon megpirítjuk mindkét oldalukat. Sózzuk és borsozzuk ízlés szerint. Meglocsoljuk a szójaszósszal és a borecettel és öntünk hozzá egy kis vizet is. Hozzáadjuk a citromkarikákat és addig pirítjuk a csirkét, amíg a citrom át nem fő alatta. Ekkor hozzávagdossuk a kakukkfüvet és ráöntjük a mézet is. Végül megszórjuk a friss petrezselyemmel is és hagyjuk tovább sülni a tepsiben.

A püréhez a burgonyát kockára vágva puhára főzzük. A tejet, a tejszínt és a vajat egy kis lábasba öntjük, és feltesszük főni. Amikor felforrt, akkor sózzuk és borsozzuk ízlés szerint. A főtt krumplit áttörjük, hozzáöntjük a tejes keveréket és alaposan kikavarjuk a pürét. Végül hozzáadjuk az ujhagymakarikákat is. Mire a püré elkészül a csirke is megsült!

Már egy jó ideje kerülgettem a rebarbarát a zöldségesnél, míg végül rászántam magamat és vettem egy szép csokorral. Igazából nem tudom miért vártam ennyi ideig a kipróbálásával, hiszen tudom, hogy szeretem az ízét. Az egyik kedvenc előregyártott joghurtom is rebarbarás, sajnos közel egy éve már azonban nem láttam a boltok polcain.

Hozzávalók (30 centis pitéhez):
- 500g eper
- 500g rebarbara
- 4 ek. barna cukor
- 4 tojássárgája
- 3 dl tejszín
- 1ek vanília paszta
- 3 ek. porcukor
A tésztához:
- 200g sütőporos liszt,
- 130g vaj
- 70g porcukor
- 1 tojássárgája
- 2 tk. tejföl
- 1 kk. reszelt citromhéj

Először a tésztát készítem el. Ehhez egy nagy tálban a hozzávalókat jó alaposan összegyúrom, hogy homogén tésztát kapjak, majd fóliába csomagolva a hűtőbe teszem fél órára pihenni. A rebarbarát és az epret megmosom, egyforma darabokra vágom fel. A tésztát kiveszem a hűtőből és egy 30 centis pite formát kivajazok. Bevallom, a pitének való tésztát sose nyújtom ki, hanem egyszerűen csak egyenletes vastagságban a formába nyomkodom, úgy hogy pereme is legyen. Előmelegített, 160 fokos sütőben elősütöm a tésztát, kb. 15 perc alatt. Közben elkészítem a pite töltelékét. Ehhez a tojások sárgáját a porcukorral, a vanilíával és tejszínnel simára kavarom. Utána kiveszem és a tésztába öntöm a rebarbara és az eper darabokat. Jó púposan lesznek benne, de nem kell megijedni, sütés alatt össze fognak esni. A tojásos tejszínt ráöntöm és végül megszórom egyenletesen a barna cukorral. Mehet vissza a sütőbe és 180 fokon kb. 40 perc alatt készre sütöm.

Hétvégén került megrendezésre a két napos csoki fesztivál Melbourne-ben. Korábbi években a fesztiválnak Bendigo adott otthont, mi is ott láttuk először a rendezvényt népszerűsítő szórólapokat és programfüzeteket. Akkoriban sajnos nem tudtunk elmenni a fesztiválra, mert Bendigo nincs közel, így nagyon megörültem mikor láttam a helyi hírekben, hogy idén Melbourne-be jön a fesztivál. Egyértelmű, hogy ott volt a helyem! Sokáig gondolkoztam azon, hogy benevezzek-e pár csokikészítő tanfolyamra, vagy a csoki történetét és fajtáit bemutató kóstolásra, de végül ez kimaradt. Majd talán jövőre!

Sok érdekes, kézműves csokikészítővel volt lehetőség találkozni és vásárolni is tőlük, de ugyanakkor pár dolgot én hiányoltam a fesztiválról: a csokoládé mint fűszer felhasználási lehetőségei (pl. mole), vagy hogy több csokoládés receptet osztogassanak. Csak a brownie receptjét osztották, vagy jó lett volna ha több trükköt és technikát mutatnak be a csokival. Ugyan volt folyamatosan kétféle bemutató, az egyiken sütötték a browniet, a másikon pedig egy csoki-szobrász ügyködött. Előbbi túl unalmas, brownie sütés nem a gasztronómia csúcs nálam, a csoki-szobrász meg több órás szöszmötölést adott elő. Értem én, hogy sokáig tart megalkotni valamit, de igazából egy ilyen rendezvényen senki se ül le órákon át nézni, ahogy dolgozik a mester. Szerintem több, apróbb trükköket kellett volna inkább bemutatni. Viszont megkóstolni pár különleges csokoládét élmény volt. Egyik standnál se fukarkodtak a falatokkal. Sőt, az egyik helyen még macaron-t is árultak. Ezt sem hagyhattam ki, mert már nagyon régóta vágytam megkóstolni, és nem volt csalódás, pont olyan volt mint amilyennek képzeltem: lágyan roppant a héj, de mégis krémes volt belül.
A koronát a fesztiválra viszont egyértelműen a csoki szobrok és a kézműves bon-bonok tették fel, ez utóbbira még szavazni is lehetett. (sajnos a bon-bonokról nem készült kép, mert annyira rosszul megvilágított helyen voltak kiállítva)

Volt egy külön sátor a “felnőtt csoki” szekciónak is. A kínálat érdekes volt, hogy mi mindent ki nem tudnak találni, az ehető bugyitól, a csoki dildón át, a testre kenhető csokikig. A kínálat mellé a műsor ebben a sátorban sztriptíz és csoki-birkózás volt. Ez valami szörnyű volt viszont, osztályon aluli, igénytelen előadás, pedig nem vagyok szakértője a dolognak.

Szóval összességében megérte kimenni, mert sok érdekesség volt, de ugyanakkor még érződik, hogy nem kiforrott a műsorkínálat és van még hova fejlődni.

View Full Album

Volt egy étterem Melbourne-ben, ahol szombatonként lehetett frissen sütött kürtős kalácsot venni. Sajnos azóta a hely megszünt. Így muszáj volt sajátot készíteni. Szerintem ízre jó lett, viszont másnap már nem az igazi, kiszárad. Így érdemes annyit sütni belőle, amennyi azonnal elfogy. A készítése nálam hosszas előkészületett igényelt. Szükségem volt ugyanis egy halom papírtörlő gurigára, ezekre tekertem fel a kalácsot. Szóval hónapokig gyűtögettem a gurigákat, míg végül lett 8 db, amiket aztán szépen betekertem két réteg alufóliával.

Hozzávalók (8 kürtőshöz):
- 600 g liszt
- 50 g cukor
- 300 ml langyos tej
- 50 g olvasztott vaj
- 2 tojás
- 1 tasak szárazélesztő
- 1 citrom reszelt héja

A kalácsot megszórni:
- 100 g aprított dió
- 80 g porcukor
- 100 g olvasztott vaj

A tésztához valókat alaposan kidagasztom, majd konyharuhával letakarva meleg helyen egy óra alatt a duplájára kelesztem. Közben a diót összedarálom (aprítóban) a cukorral és a vajat megolvasztom. Minden papírgurigát betekerek alufóliával és szépen megkenem vajjal is őket. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom, átgyúrom és kisujjnyi vastag rudakat sodrok belőle. Kézbe veszek egy megvajazott gurigát és szépen feltekerek rá egy adag tésztarudacskát, szorosan egymás mellé. Mindkét végét a tésztának visszagyűröm, hogy sütés közben nehogy szétessenek. Az lisztezett deszkán kicsit meghempergetem a feltekert tésztát a gurigán, hogy ellapuljanak, majd megkenem vajjal és vegül a cukros dióba is beleforgatom, hogy egyenletesen befedje a dióréteg. A többi 7 gurigát is elkészítem és négyesével egy sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetem őket, kb 5 centi távolságra egymástól. 180 fokon addig sütöttem még szép aranybarna nem lett, ez kb 35 perc. Miután kivettem a frissen sült kürtőskalácsokat még egyszer beleforgattam a maradék cukros dióba és így hagytam kihülni. Amikor már langyosra hült, a papírguriga könnyen kihúzható a kürtős kalácsokból. A gurigákat áttöröltem papírtörlővel, mert vajasak voltak, és eltettem, hogy majd a következő adaghoz is jók lesznek.
Ha tekerés közben elfogyott egy adag tésztarudacska, akkor szimplán hozzásodortam a következőt és folytattam a tekerést tovább. A kürtősök egy része lapos lett a sütés során, ahol felfeküdt a tepsire, másik felük, viszont nem laposodott el. Nem tudom mitől függ ez, az ízét viszont ez semmiben sem befolyásolta.

A legjobb kakaóscsigát középsuliban a büfében árulták. Mindig második óra után érkezett, de a tízórai szünet a harmadik óra után volt csak. Így vagy szaladtunk a második szünetben, ami rövid szünet volt, hogy csigát vegyünk, vagy sorbanálltunk a harmadik szünetben és reménykedtünk, hogy jut még belőle. Hatalmas csigákat árultak, jó tenyérnagyságúakat, de laposakat, vastagon kakaósat, annyi porcukorral hogy az ember orra mindig cukros lett tőle. Azóta se ettem olyan finom kakaós csigát.

Itt Ausztráliában még nem is láttam ilyen péksüteményt, pedig kávés és vegemite-os csiga van. Úgyhogy ideje volt sütni sajátot! Finom lett, foszlós, de a tészta tekerésén még van mit gyakorolnom.

Hozzávalók (1 nagy tepsihez):
A tésztához:
- 400g liszt
- 2 tojás sárgája
- 1 tasak szárított élesztő (7g)
- 40g vaj
- 40g vaj
- 250ml langyos tej
- csipet só

A töltelékhez:
- 150g porcukor
- 2 tk vaniliás cukor
- 150g vaj
- 4 ek cukrozatlan kakaópor

A tészta locsolásához:
- 200ml tejszín
- 50g cukor

A tésztához valókat alaposan kidagasztom, majd konyharuhával letakarva 1 órát kelesztem meleg helyen. A tölteléket közben alaposan kikavarom, hogy homogén masszát kapjak. Én aprítóba szoktam dobálni a hozzávalókat, úgy gyorsabb a kikavarás. A tejszínt megmelegítem annyira, hogy a cukor teljesen elolvadjon benne. A megkelt tésztát kinyújtom félcentisre, megkenem a töltelékkel, szorosan feltekerem és 3 centis csigákra vágom. Egy magasabb falú tepsit kibélelek sütőpapírral beleteszem a csigákat úgy, hogy egymástól két centire legyenek és továbbkelesztem még fél óráig. Mire megkelt, a csigák már össze is érnek picit. 180 fokon kezdem el sütni, és amikor a tetejük már barnul, olyan 30 perc után, akkor meglocsolom a cukros tejszínnel és további 10 percig sütöm. A sütőből kivéve megszórom a csigákat porcukorral.

Ez a legújabb becenevem, a férjem által. Ugyanis vannak napok, amikor kénytelen vagyok fémbetétes csuklószorítót felvenni a jobb kezemre. (keményen merev, gépelni elég vicces benne) Sajnos már közel 4 éve, hogy időről-időre ínhüvelygyulladást kap a jobb csuklóm a sok számítógép használattól. Ahh, újabb civilizációs betegség, tudom, mit tehetek, leszokni nem tudok a gépről és nem is akarok. Szóval szívok, nagyjából évente négyszer. Enyhébb esetekben elég egy diclofenac krém neki, többnyire azonban kell voltairen kapszula is és tartós diclofenac tapasz rá, súlyosabb napokon pedig merevítést is csatolok fel, mert úgy tud igazán pihenni a kezem. Érdekes amúgy, hogy bár két kézzel gépelek, mégis csak a jobbot érinti ez a fránya gyulladás. A doki szerint, mert legutóbb már csak elmentem oda is, hogy megerősítse gyanúmat (eddig ugyanis öngyógyítottam), szóval a doki szerint azért van mert az egeret viszont jobbal használom csak. Nem akartam felvilágosítani, hogy egeret bizony 8 hónapja nem láttam már, merthogy nem használok.

Szétnéztem alaposan a neten, hogy mégis mivel állok szembe, és mit tehetek én, aki nem akar leszokni a szerről. (hmm, ez kicsit paradoxon, mármint hogy a géptől fáj a kezem, de a géppel keresek rá gyógyírt, sebaj) Szóval leltem valami labdát, amit rázni kell jó erősen és akkor rezgésbe jön, és ez állítólag jó a csuklónak. Állítólag, én egy kicsit szkeptikus vagyok, hiszen már az eleve jó a gépelőknek, ha szüneteket tartanak és kicsit más tevékenységet is végeznek a kezükkel, nemcsak a megszokott mozdulatsort.

Aztán leltem még a labdán kívül frankó kis csuklószorítókat, olyanokat is, amiket kifejezetten irodai használatra fejlesztettek ki. A dolog egyetlen bibije, hogy magyar cég gyártja. Persze ráugrottam rögtön, hogy majd itt a nagy szigeten is lelek ilyet. Hasonló van, sport célra és terápiás célra, de megelőzésre semmi, mindenki azt javasolta hogy vegyek géllel töltött támaszt a gép elé/mellé. Ez nekem nem elég jó, márcsak azért se, mert nem asztali gépem van…

Szóval most igyekszem odafigyelni, hogy megfelelő pozicióban gépeljek, ne erőltessem és ne használjam túl sokat a kezemet. Aztán ki tudja mi lesz, lehet elmegyek egyszer egy fizioterapeutához, vagyhogyishívjákhoz, hátha annak van valami titkos csuklószorító készlete irodai használatra.

Mostanában, mondjuk úgy másfél hónapja lassan, amióta van saját kocsim és el tudok menni bevásárolni mindenfelé, előre meg szoktam főzni a következő hétre az ebédeket, amiből Teki is tud vinni és nekem is jut szinte minden napra meleg étel. Általában egy nagy lábas tésztát és egy nagy lábas levest szoktam főzni, amit aztán szépen kiporciózok és elteszek a fagyasztóba. Így két hét után már kétféle leves és kétféle tészta közül lehet választani, szóval még változatos is. (persze a levesen és tésztán kívül más ebédet is szoktam készíteni, csak azokat frissen)

Hozzávalók (4 adag):
- 1 fej hagyma, apróra vágva
- 1 szál zellerszár/angol zeller, aprítva
- 1 gerezd fokhagyma, reszelve
- 5 centi gyömbér, reszelve
- 125 g kukorica konzerv, lecsöpögtetve
- 1 l csirkelé
- 3-4 ek szójaszósz
- 2 marék, kb 300g előfőzött koktélrák
- 4 szál újhagyma, vékonyan karikára vágva
- 1 kis marék koriander, aprítva

Pár evőkanál olajon megpirítom a hagymát, majd hozzáadom a gyömbért, a zellert és fokhagymát is. Amikor illatozni kezd akkor hozzáadom a kukoricát is és felöntöm a csirke alaplével. Felforralom és nagyjából 10 percig forrni hagyom. Ekkor lehúzom a tűzről és leturmixolom a levest, egészen krémesre, majd visszateszem a tűzre, ízesítem a szójaszósszal és beledobálom a koktélrákokat is. Éppen csak annyi ideig főzöm, amíg a rákok is átveszik a leves melegségét, maximum két perc. Újhagymával és korienderrel meghintve tálalom.
Koktélrák helyett készíthetjük tarisznyarák húsából (crab meat) is, úgy is nagyon finom lesz!

Gyerekkoromban a családdal évente többször is elmentünk egy-egy hosszabb hétvégre Debrecenbe az ott élő rokonokat meglátogatni. Jól éreztem magam szinte mindig, mert szerettem már akkor is utazni és szerettem távol lenni az otthontól és megfigyelni másokat.  De igazából ezeket a látogatásokat nemcsak emiatt vártam, hanem amiatt is, hogy vendéglátónk mindig meggyel töltött aranygaluskával kedvesekedett a bátyámnak és nekem. Azt az ízt, és azt az omlós állagot azóta se tudta senki se megsütni, és most jött el annak az ideje, hogy magam is megpróbálkozzam vele. Vagy az idő megszépítő távlata, vagy csak szimpla nagyképűség beszél belőlem, de azt hiszem sikerült elsőre azt az ízt megtalálni amit gyerekkorom óta nem éreztem.

Hozzávalók:
- 500g liszt
- 1 csomag száraz élesztő (7g)
- 2 tojás sárgája
- 300 ml langyos tej
- 60g vaj
- 50g cukor
- csipet só

Tölteléknek:
- 2 marék lecsöpögtetett meggybefőtt
- 200g dió
- 150g cukor
- 80g vaj, olvasztva

A tésztához valókat alaposan kidagasztom, majd letakarva 1 órán át a duplájára kelesztem. A töltelékhez való diót és a cukrot aprítóba teszem és finom szemcsésre darálom. Előveszek egy kapcsos tortaformát, kivajazom, majd alaposan megszórom belül a cukros-diós keverékkel, az oldalán is. Jöhet az összerakás! Magam elé teszem a megkelt tésztát a tálban, egy kis tálkában az olvasztott vajat, egy másikban a kimagozott meggybefőttet és egy harmadikban pedig a cukros diót. A tésztából kézzel golflabda méretűt markolok, a közepébe egy szem meggyet nyomok, golyóvá görgetem, a vajban gyorsan megmerítem, majd a dióban megforgatom és végül a tortaformába rakom. Ezt addig csinálom, amíg a forma alja meg nem telik. Ekkor a vajból csöpögtetek egy kicsit a formába rakott golyókra majd egy maréknyi dióval alaposan megszórom azokat. Jöhet a második sor, ugyanúgy mint az első! Ha készen vagyok ezzel a sorral is, két sornyi galuska jön ki a receptből nagyjából, akkor ezt is megöntözöm kevés olvasztott vajjal és megszórom a maradék diós keverékkel. 30 percig kelesztem még a formában, addigra szépen a forma tetejéig emelkedik fel a galuska, majd 160-180 fokon kb. 50 perc alatt készre sütöm. Ha nagyon pirulna a teteje, akkor az utolsó 15-20 percre alufóliát dobok rá. Akkor sült át a galuska, ha a tészta elválik a forma oldalától. Ez a fajta aranygaluska szerintem vaníliasodó nélkül is nagyon finom, és egyáltalán nem száraz, hanem omlós tésztájú.