A villamoson/vonaton általában egy automata bemondja, hogy mi a következő megálló és milyen átszállási lehetőségek vannak. Ha az automata nem megy, akkor a nagyobb megállóknál a sofőr mondja be, hogy mi várható.
Ma reggel történt a vonaton velem, ahol az automata nem működött:
5 perccel az állomás előtt a sofőr:
- A következő megálló…az állomás…ahol megállunk…(már feltünnek az állomás vonalai közben) ..szóval megállunk. (szünet) Caulfield, már tudom! (az állomás neve)
Megállva az állomáson a sofőr:
- Szóval kedves utasaink Caulfieldban vagyunk, ahol átszállhatnak a…a…másik járatra. És a harmadikra is! (3 vonal találkozik itt)
Vagy új volt a sofőr, vagy nem az ő napja volt. 
Pár napja egy táskaboltban jártam, ahol elgondolkoztam egy dolgon. A gondolatmenetet az indította, hogy a kiszemelt táskából lehetett kapni felül összecipzározható és cipzár nélküli változatot is. A cipzár nélkülit nem ítéltem túl biztonságosnak, és ezen ott nagyon is elgondolkoztam.
Itt ugyanis igen sokan járnak nyitott táskával, olyannal mint egy nagy szatyor. Vagy ha a táska nem is nyitott akkor se sokan törődnek azzal, ha a cipzár nyitvafelejtődik és “kilóg” mindenük a táskából. Farzsebben is igen sokan hordanak telefont, pénztárcát…stb.
Vajon itt kevesebb a zsebelések száma, mint Magyarországon? Vagy itt kevésbé érdekli az embereket, ha elveszítik/ellopják a dolgaikat?
Emlékszem annak idején a 4-6-os villamoson egy nénike szólt hogy nyitva maradt a táskám oldalzsebe. (nem volt ott semmi) Itt kb a fél villamosnak lehetne szólni, hogy ilyen-olyan műszaki dolgok, iratok és pénztárca lóg ki a táskából. Itt valahogy nem érdeklik az embereket, ha közszemlére van téve a táskájuk teljes tartalma. Ez vajon a közbiztonság javára írható, vagy valamifajta lazaság ez?
Posted in: Utazom...
Reggel a villamoson egy öltönyös fickó jegyet szeretett volna venni. A legtöbb villamoson van jegykiadó automata, általában aprópénzzel működik. Nem volt nála csak egy 5 dolcsis papírpénz, amit az automata nem fogad el. Körbekérdezett pár emberkét, ki tudná neki felváltani apróra. Sajnos senki se tudott neki segíteni, de páran szóltak, hogy nekik van fölösleges 1-2 dollárosuk. Oda is adták szépen a srácnak, aki ezek után meg tudta venni a jegyét.
Néha úgy érzem, hogy egy hülyebiztos országban élek. A közlekedési táblákból kétfajta van: a piktogrammos és a szöveges. Néha mindkettő kint van, hátha “lekésted” vagy nem érted valamelyiket. Ugyanígy ha valamilyen büntetés kiszabható nem helyes viselkedésért (pl. nem takarítasz fel a kutyád után) akkor is szép öles betükkel a szemedbe ötlik a felirat, hogy mennyibe is fog ez kerülni neked. Persze amellett, hogy piktogrammon is közlik ezt veled.
De ezek csak az apróságok, mondjuk úgy, hogy a táblát kirakók biztosra akarnak menni, hogy mindenki meg fogja érteni és látni fogja az adott táblát és a rajta szereplő dolgot és annak jelentését is meg fogja egészen biztosan érteni.
De a minap olyat láttam a villamoson amitől azért már megfontoltam, hogy mennyire is néznek hülyének itt. Egy felirat figyelmeztetett arra, hogy a villamoson bizony előfordulhatnak civilruhás jegyellenőrök is. Nah ha ezt nem értenéd meg, vagy nem tudnál olvasni, vagy csak elképzelni, hogy hogyan is néz ki két civilruhás ellenőr, két-két képpel segítik is a megértést: Az első pár képen válltól felfele egy-egy egyenruhás ellenőr látható, a második két képen pedig ugyanazok az emberek láthatóak civil ruhában.
Igazából ez a megfigyelés csak részben kapcsolódik az utazáshoz. Ugyanis reggel munkába menet egy parkon sétálok keresztül. Nem nagy park, látni a másik végét is. Itt rendszeresen szoktam látni kutyát sétáltató embereket.
Az egyik reggel azonban egy érdekes alakot figyeltem meg. Zsebtáska méretű kutyáját szokta lehozni a muksi a parkba, pecre pontosan 8 órakkor. Ami meglepő, hogy mindig egy mélytányérral a kezében szokott közlekedni. Aztán pár nap után kifigyeltem, hogy a tényérból a reggelijét kanalazza, müzlit, vagy zabkását, vagy valami ilyesmit szokott enni. Ha a reggeli elfogy, akkor a kutyát összegyűjti és indulnak is haza.
Mostanában nem igen írtam utazós sztorikat, aminek egyetlen oka, hogy egyre kevesebbet közlekedtem. Aztán két hete elkezdtem a szakmai gyakorlatomat, ahova naponta fél órát villamosozom oda és ugyanennyit vissza. Szóval ismét van hol megfigyelnem az itteni embereket és szokásaikat.
A múltkor egy hajléktalan szállt fel a villamosra. Igazából ránézésre nem mondtam volna rá, hogy szerencsétlen sorsú, mert viszonylag ápolt volt. Amiről fel lehetett ismerni, hogy egy kötet Big Issue (helyi Fedél nélkül) volt nála. Az emberek itt is úgy reagáltak rá, ahogy szerintem bárhol máshol. Mindenki egy lépést tett távolodva tőle.
A hajléktalant ez szemmel láthatólag nem zavarta. Gyorsan lehuppant az egyik székre és a sok Big Issue alól előhúzott egy mappát, abból pedig egy tiszta fehér lapot, ami halványan meg volt már vonalazva. Elővett egy tollat és valamit nekiállt nagyon szorgosan írni. Nagyon szépen írt, látszott hogy ügyel a sorok kinézetére és a tagoltságára is. Pár perc figyelés után rádöbbentem, az önéletrajzát írja…
Az ausztrál kormány reklámkampányok (tv spotok és plakátok) segítségével hívja fel a lakosság figyelmét a terrorizmus megelőzésére. Ha látsz valami gyanús dolgot, akkor fényképezd le és/vagy jelentsd be az infó vonalon.
A héten láttam egy gyanús dolgot: Egy apró, alig 2 centis fekete csiga kapaszkodott a vonat ablakába. Kivülről. Suhanhattunk bármennyivel a pici csiga kitartóan tapadt az ablakra. Vajon hova indult eredetileg és hol szállt le?
Ez sem tökéletes ország, így a Connex (helyi BKV) szerint minden 10. ember bliccel itt is. Ezt az alábbi táblával próbálják megakadályozni, illetve felhívni a problémára a figyelmet:
Please, thank the paying passanger next to you. They have covered the cost of your journey. Maybe you should offer to mow their lawn.
Itt mindenki mosolyog, ezt meg kell szokni. (nem nehéz, a nehezebb, hogy mi is mindig mosolyogjunk) A mosolygás része az udvariasságnak. Pénztárnál: Mosoly; Hello, How are you?; mosoly. Ez a bevett formula. Az emberek néha az utcán is csak úgy összemosolyognak, minden kapcsolat és ok nélkül.
Mostanában reggel Teki is elkísér az állomásra, hiszen ő is vonattal megy dolgozóba. (vagy inkább én kísérem őt?) Általában megvárja a vonatomat, mert az csak 15 percenként jön, míg az övé metrósűrűségű. Legutóbb egy ilyen alkalommal felszálltam a vonatomra, majd Teki elkezdett integetni, meg kacsintgatni, meg szélesen mosolyogni rám. Szóval édes volt, jól esett reggel nyolcórakkor. Viszonoztam tehát ezt a kedves gesztust. Ez még nem érdekes, néha így viselkedünk mi egy párként. A viccesebb inkább az volt, hogy a vonat elindulása után pár perccel egy muksi ült mellém, aki addig áltósan ült velem szemben a másik sorban. (a vonatok egyik oldalt 2 üléssel, másikon 3 üléssel rendelkeznek) Rögtön azzal indított, hogy ismerjük-e egymást, mert olyan kedvesen mosolyogtam rá. Mikor tisztáztam vele a félreértést, hogy én bizony a férjemre mosolyogtam ki az ablakon mögötte, akkor azt hittem visszaül a helyére. De nem, rögtön azzal jött, hogy nem gond ha nem ismerjük egymást, majd most megismerjük! (mosoly)
A történetnek megvan már a párja is. Ugyanez az elbúcsúzkodós, integetős-kacsintgatós szituáció játszódott le az egyik reggel. Azzal a különbséggel, hogy most a velem egy vonaton utazó két leányzó vette magára Teki “lelkesedését”. Azonnal beindult a csevej a két lány között, meg a viháncolás, mi tagadás, jóképű pasim van, megtetszett hát nekik is.
Szóval csak óvatosan azzal a mosollyal!
Mostanában a suli miatt naponta több órát utazással töltök, így ismét érnek ingerek és látok érdekes dolgokat.
A múltkor a vonatra egy tip-top, kiskosztümös, tökéletesen sminket 50 körüli hölgy szállt fel, csinos szemüvegben, bőr aktatáskával, egyszóval tipikus top-menedzsernek vagy üzletasszonynak nézett ki. (mint Merly Streep a The devil wears Prada-ban) Ez még önmagában nem lenne érdekes, mert rövidebb távra sokan választják a vonatot a kocsi helyett, főleg mert a belvárosban drága a parkolás.
Ami érdekes volt az az ami pár perc múlva történt: Elővett a bőrtáskájából egy jó 15 centi hosszú uborkát és egy kisbicskát. Nekiállt meghámozni, majd karikákra szelve jóízüen elfogyasztotta azt.