Már egy jó ideje kerülgettem a rebarbarát a zöldségesnél, míg végül rászántam magamat és vettem egy szép csokorral. Igazából nem tudom miért vártam ennyi ideig a kipróbálásával, hiszen tudom, hogy szeretem az ízét. Az egyik kedvenc előregyártott joghurtom is rebarbarás, sajnos közel egy éve már azonban nem láttam a boltok polcain.
Hozzávalók (30 centis pitéhez):
- 500g eper
- 500g rebarbara
- 4 ek. barna cukor
- 4 tojássárgája
- 3 dl tejszín
- 1ek vanília paszta
- 3 ek. porcukor
A tésztához:
- 200g sütőporos liszt,
- 130g vaj
- 70g porcukor
- 1 tojássárgája
- 2 tk. tejföl
- 1 kk. reszelt citromhéj
Először a tésztát készítem el. Ehhez egy nagy tálban a hozzávalókat jó alaposan összegyúrom, hogy homogén tésztát kapjak, majd fóliába csomagolva a hűtőbe teszem fél órára pihenni. A rebarbarát és az epret megmosom, egyforma darabokra vágom fel. A tésztát kiveszem a hűtőből és egy 30 centis pite formát kivajazok. Bevallom, a pitének való tésztát sose nyújtom ki, hanem egyszerűen csak egyenletes vastagságban a formába nyomkodom, úgy hogy pereme is legyen. Előmelegített, 160 fokos sütőben elősütöm a tésztát, kb. 15 perc alatt. Közben elkészítem a pite töltelékét. Ehhez a tojások sárgáját a porcukorral, a vanilíával és tejszínnel simára kavarom. Utána kiveszem és a tésztába öntöm a rebarbara és az eper darabokat. Jó púposan lesznek benne, de nem kell megijedni, sütés alatt össze fognak esni. A tojásos tejszínt ráöntöm és végül megszórom egyenletesen a barna cukorral. Mehet vissza a sütőbe és 180 fokon kb. 40 perc alatt készre sütöm.
Volt egy étterem Melbourne-ben, ahol szombatonként lehetett frissen sütött kürtős kalácsot venni. Sajnos azóta a hely megszünt. Így muszáj volt sajátot készíteni. Szerintem ízre jó lett, viszont másnap már nem az igazi, kiszárad. Így érdemes annyit sütni belőle, amennyi azonnal elfogy. A készítése nálam hosszas előkészületett igényelt. Szükségem volt ugyanis egy halom papírtörlő gurigára, ezekre tekertem fel a kalácsot. Szóval hónapokig gyűtögettem a gurigákat, míg végül lett 8 db, amiket aztán szépen betekertem két réteg alufóliával.
Hozzávalók (8 kürtőshöz):
- 600 g liszt
- 50 g cukor
- 300 ml langyos tej
- 50 g olvasztott vaj
- 2 tojás
- 1 tasak szárazélesztő
- 1 citrom reszelt héja
A kalácsot megszórni:
- 100 g aprított dió
- 80 g porcukor
- 100 g olvasztott vaj
A tésztához valókat alaposan kidagasztom, majd konyharuhával letakarva meleg helyen egy óra alatt a duplájára kelesztem. Közben a diót összedarálom (aprítóban) a cukorral és a vajat megolvasztom. Minden papírgurigát betekerek alufóliával és szépen megkenem vajjal is őket. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom, átgyúrom és kisujjnyi vastag rudakat sodrok belőle. Kézbe veszek egy megvajazott gurigát és szépen feltekerek rá egy adag tésztarudacskát, szorosan egymás mellé. Mindkét végét a tésztának visszagyűröm, hogy sütés közben nehogy szétessenek. Az lisztezett deszkán kicsit meghempergetem a feltekert tésztát a gurigán, hogy ellapuljanak, majd megkenem vajjal és vegül a cukros dióba is beleforgatom, hogy egyenletesen befedje a dióréteg. A többi 7 gurigát is elkészítem és négyesével egy sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetem őket, kb 5 centi távolságra egymástól. 180 fokon addig sütöttem még szép aranybarna nem lett, ez kb 35 perc. Miután kivettem a frissen sült kürtőskalácsokat még egyszer beleforgattam a maradék cukros dióba és így hagytam kihülni. Amikor már langyosra hült, a papírguriga könnyen kihúzható a kürtős kalácsokból. A gurigákat áttöröltem papírtörlővel, mert vajasak voltak, és eltettem, hogy majd a következő adaghoz is jók lesznek.
Ha tekerés közben elfogyott egy adag tésztarudacska, akkor szimplán hozzásodortam a következőt és folytattam a tekerést tovább. A kürtősök egy része lapos lett a sütés során, ahol felfeküdt a tepsire, másik felük, viszont nem laposodott el. Nem tudom mitől függ ez, az ízét viszont ez semmiben sem befolyásolta.
A legjobb kakaóscsigát középsuliban a büfében árulták. Mindig második óra után érkezett, de a tízórai szünet a harmadik óra után volt csak. Így vagy szaladtunk a második szünetben, ami rövid szünet volt, hogy csigát vegyünk, vagy sorbanálltunk a harmadik szünetben és reménykedtünk, hogy jut még belőle. Hatalmas csigákat árultak, jó tenyérnagyságúakat, de laposakat, vastagon kakaósat, annyi porcukorral hogy az ember orra mindig cukros lett tőle. Azóta se ettem olyan finom kakaós csigát.
Itt Ausztráliában még nem is láttam ilyen péksüteményt, pedig kávés és vegemite-os csiga van. Úgyhogy ideje volt sütni sajátot! Finom lett, foszlós, de a tészta tekerésén még van mit gyakorolnom.
Hozzávalók (1 nagy tepsihez):
A tésztához:
- 400g liszt
- 2 tojás sárgája
- 1 tasak szárított élesztő (7g)
- 40g vaj
- 40g vaj
- 250ml langyos tej
- csipet só
A töltelékhez:
- 150g porcukor
- 2 tk vaniliás cukor
- 150g vaj
- 4 ek cukrozatlan kakaópor
A tészta locsolásához:
- 200ml tejszín
- 50g cukor
A tésztához valókat alaposan kidagasztom, majd konyharuhával letakarva 1 órát kelesztem meleg helyen. A tölteléket közben alaposan kikavarom, hogy homogén masszát kapjak. Én aprítóba szoktam dobálni a hozzávalókat, úgy gyorsabb a kikavarás. A tejszínt megmelegítem annyira, hogy a cukor teljesen elolvadjon benne. A megkelt tésztát kinyújtom félcentisre, megkenem a töltelékkel, szorosan feltekerem és 3 centis csigákra vágom. Egy magasabb falú tepsit kibélelek sütőpapírral beleteszem a csigákat úgy, hogy egymástól két centire legyenek és továbbkelesztem még fél óráig. Mire megkelt, a csigák már össze is érnek picit. 180 fokon kezdem el sütni, és amikor a tetejük már barnul, olyan 30 perc után, akkor meglocsolom a cukros tejszínnel és további 10 percig sütöm. A sütőből kivéve megszórom a csigákat porcukorral.
Gyerekkoromban a családdal évente többször is elmentünk egy-egy hosszabb hétvégre Debrecenbe az ott élő rokonokat meglátogatni. Jól éreztem magam szinte mindig, mert szerettem már akkor is utazni és szerettem távol lenni az otthontól és megfigyelni másokat. De igazából ezeket a látogatásokat nemcsak emiatt vártam, hanem amiatt is, hogy vendéglátónk mindig meggyel töltött aranygaluskával kedvesekedett a bátyámnak és nekem. Azt az ízt, és azt az omlós állagot azóta se tudta senki se megsütni, és most jött el annak az ideje, hogy magam is megpróbálkozzam vele. Vagy az idő megszépítő távlata, vagy csak szimpla nagyképűség beszél belőlem, de azt hiszem sikerült elsőre azt az ízt megtalálni amit gyerekkorom óta nem éreztem.
Hozzávalók:
- 500g liszt
- 1 csomag száraz élesztő (7g)
- 2 tojás sárgája
- 300 ml langyos tej
- 60g vaj
- 50g cukor
- csipet só
Tölteléknek:
- 2 marék lecsöpögtetett meggybefőtt
- 200g dió
- 150g cukor
- 80g vaj, olvasztva
A tésztához valókat alaposan kidagasztom, majd letakarva 1 órán át a duplájára kelesztem. A töltelékhez való diót és a cukrot aprítóba teszem és finom szemcsésre darálom. Előveszek egy kapcsos tortaformát, kivajazom, majd alaposan megszórom belül a cukros-diós keverékkel, az oldalán is. Jöhet az összerakás! Magam elé teszem a megkelt tésztát a tálban, egy kis tálkában az olvasztott vajat, egy másikban a kimagozott meggybefőttet és egy harmadikban pedig a cukros diót. A tésztából kézzel golflabda méretűt markolok, a közepébe egy szem meggyet nyomok, golyóvá görgetem, a vajban gyorsan megmerítem, majd a dióban megforgatom és végül a tortaformába rakom. Ezt addig csinálom, amíg a forma alja meg nem telik. Ekkor a vajból csöpögtetek egy kicsit a formába rakott golyókra majd egy maréknyi dióval alaposan megszórom azokat. Jöhet a második sor, ugyanúgy mint az első! Ha készen vagyok ezzel a sorral is, két sornyi galuska jön ki a receptből nagyjából, akkor ezt is megöntözöm kevés olvasztott vajjal és megszórom a maradék diós keverékkel. 30 percig kelesztem még a formában, addigra szépen a forma tetejéig emelkedik fel a galuska, majd 160-180 fokon kb. 50 perc alatt készre sütöm. Ha nagyon pirulna a teteje, akkor az utolsó 15-20 percre alufóliát dobok rá. Akkor sült át a galuska, ha a tészta elválik a forma oldalától. Ez a fajta aranygaluska szerintem vaníliasodó nélkül is nagyon finom, és egyáltalán nem száraz, hanem omlós tésztájú.
Nagymamám nagyon sokszor készített nekünk lekváros buktát gyerekkoromban. Abból a fajta jó kis házi szilvalekvárból, ami olyan sűrű volt már, hogy késsel kellett kivágni az 5 literes befőttesüvegből. Az ízét még ma is a számban érzem.
Amióta itt lakunk a Föld déli felén azóta vadászom jó kis szilvalekvárra. Elvétve ugyan, de a boltok polcain is fellelhető, igaz nagy része inkább zselés állagú, ami nem igazán jó sütéshez, sőt szerintem enni se az igazi, mert mű. Ha vidéken járunk egy jó kis falusi piacon akkor is megnézem mi a helyi befőttes felhozatal, és mindig reménykedem, hogy ráakadok a házi szilvalekvárra is, de ez eddig nem jött össze. Viszont pár napja ráakadtam a bolt polcán egy fahéjas szilvalekvárral, ami állagra és rostmennyiségre is eléggé meggyőző volt. Vettem is belőle egy üveggel kóstolásra. Bevált ízre, bár sűrűségre azért mégse az igazi, sőt nyomokban azért ez is zselésített. Valljuk be, mégiscsak egy kommersz lekvárral állunk szemben, nem az igaz házival. Azért kipróbáltam milyen buktába töltve. Ott is egészen szépen bevált, ízre nagyon finom volt, sokat dobott rajta, hogy fahéjas szilvalekvár volt. Viszont egy kicsit kifolyt, de ez várható volt az állaga miatt.
Hozzávalók (kb. 12 darabhoz):
- 175 ml langyos tej
- 1 csomag szárazélesztő (3.5g)
- 300g liszt
- 50g cukor
- 1 tojássárgája
- 2 ek vaj
- 100 g szilvalekvár tölteni
A tésztáhozvalókat alaposan összegyúrom és letakarva meleg helyen a duplájára kelesztem. (kb 1 óra) Megkelés után finoman átgyúrom enyhén lisztezett deszkán és félcenti vastagra kinyújtom. 8×8 centis lapokká vagdosom, és mindegyik közepére rakok egy-két teáskanálnyi lekvárt. Feltekerem őket és a szélüket alaposan összenyomkodom. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe ujjnyi távolságra egymás mellé teszem őket és ismét a duplájára kelesztem a buktákat sütés előtt. (kb 30 perc) Ha megkelt és összeérnek már a bukták, akkor 180 fokon 30 perc alatt készre sütöm. Vaniliás porcukorral meghintve tálalom.
Ha Húsvét akkor hot cross buns, ahogy itt tartja a szokás. Ez egy édeskés tésztájú pékáru, jellegzetes kereszt alakkal a tetején, amit lehet kínálni reggelire egy kis tejjel, vagy vajjal, de kiváló édesség egy tartalmasabb leves után is. A hagyományos hot cross bun nem tartalmaz a tésztán kívül semmit se, de manapság már csakis a mazsolás, aszalt gyümölcsös és csokidarabosak az elterjedtek, mint ahogy mostanában a szimbolikus kereszt is leginkább cukorpasztából készül.
Eredete a 12. századra tehető, amikor is a böjt ijedén ez volt az egyetlen pékáru ami engedélyezett volt, és hagyományosan Nagypéntekre készítették el.
Hozzávalók (8 darabhoz):
- 300g liszt
- 100g cukor
- 1 tasak szárazélesztő (7g)
- 1 tk fahéj
- 1/2 tk szerecsendió
- 30g vaj
- 150ml tej
- 1 tojás
Tölteléknek lehet: 1 marék mazsola, vagy aszalt darabolt gyümölcs, vagy csokidarabka.
A kereszthez: 5 ek liszt és 3-4 ek víz kell, pasztává keverve.
A mázhoz: 50 ml víz és 2 ek cukor, sziruppá főzve.
A tésztának valókat alaposan kidagasztom és a tölteléket is hozzákeverem ha van. Letakarva hagyom a duplájára kelni, ez kb másfél óra. Ezután lazán átgyúrom és nyolcfelé darabolom. Mindegyikből labdacsokat formázok és sütőpapírral kibélelt tepsire teszem őket, egyenként 1 centi távolságra egymástól. Újból letakarom és megint a duplára kelesztem. (kb fél óra) Mikor megkeltek a labdacsok már összeérnek. Közben elkészítem a kereszthez a masszát, azaz a lisztet kikeverem annyi vízzel, hogy egy sűrű pasztát kapjak. Ezt belekanalazom egy zacskóba amit elkötök és a sarkát levágom. Megrajzolom egyenként a kereszteket a tésztán, majd előmelegített 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütöm. Miközben sülnek a bun-ok elkészítem a cukormázat is. A féldeci vizet felteszem főni a 2 ek cukorral és 5 percig forralom. Mikor megsült a tészta, de még meleg, mindegyiket megkenem ezzel a cukormázzal és így hagyom kihűlni. Ettől lesz egy kicsit édesebb és szép fényes a hot cross bun-unk.
Valami egyszerű és egészséges édességet kerestem és ezt találtam. Finom, laktató, egyszerre 1-2 tud csak lecsúszni, és gyorsan megvan. Kell ennél több?!
Hozzávalók (18 sütihez):
- 150g mogyoró
- 150g dió
- 3 ek teljeskiőrlésű liszt
- 1 citrom reszelt héja
- fél deci tejszín
- fél deci méz
A mogyorót és a diót együtt ledarálom úgy, hogy még szép darabos maradjon. Hozzákavarom a lisztet és a citrom héját, majd belekavarom a tejszínt és a mézet is. Ha nem elég ragacsos maszlagot kapok akkor adok hozzá még egy kis mézet és tejszínt. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral és egymástól 3 ujjnyi távolságra kb 4 centis halmazokat pakolok, amiket egy kanállal lelapítok kicsit. 180 fokon kb 10 perc alatt készre sütöm, és a tepsiben hagyom kihülni.
Készült Stahl Judit receptjei alapján.
Egyik kedvenc édességünk volt még Magyarországon, ugyanis a madaras tecsóban lehetett isteni, német márkájú, gőzgombócport kapni, amiből 30 perc alatt kész és friss gombócok lettek. Szegény Anyukámmal most is kerestetem a terméket, de erős a gyanúm, hogy többé már nincs ilyen por a polcokon. Mirelitben lehet kapni még, legalábbis a megbízható forrásom ezt állítja, és veszi is szorgosan magának. 
Azonban itt a világ déli féltekén még mirelit gombócokkal se találkoztam, így kénytelen voltam recept után kutatni és próbálkozni. Nagy szerencse volt csak, hogy első próbálkozásra összejött a dolog.
Hozzávalók (4 gombóchoz):
- 250g liszt
- 2 ek cukor
- fél tasak szárított élesztő (3,5g)
- 1 tojás + 1 sárgája
- 125 ml langyos tej
- 1 ek vaj
- 1 tk vaníliapaszta
- csipet só
Tölteléknek: 2 ek valamilyen lekvár (nálunk barack, vagy eper, hagyományosan pedig szilvalekvár)
A tésztához valókat a megfelelő sorrendben a dagasztógépbe teszem és kidagasztatom, majd egy órán át kelesztem letakarva. Mikor megkelt lisztezett deszkára borítom, átgyúrom és 4 egyelőre részre osztom, majd golyókat formázok belőle. A golyók közepébe nyomom az ujjamat, majd a lyukakba teszek fél ek lekvárt és újra golyókká formázom a tésztát. További 30 percig kelesztem a gombócokat. Közben egy lábosban vizet forralok, majd a rápasszoló lyukacsos párolóbetetét kivajazom és ráhelyezem a lábosra. A gombócokat beleteszem és fedő alatt 15 perc alatt készre párolom őket. Vaniliasodóval leöntve és cukros mákkal megszórva tálalom. (párolás közben nem szabad a fedőt emelgetni, mert összeesik a gombóc)
Nekem akkora gombócokká nőttek, hogy zsemle méretűek lettek, így egyszerre csak két gombócot pároltam a 28 centis párolószettben. Megenni pedig csak egyet tudtunk fejenként, de isteni volt!
Házi vaniliasodó (4-8 gombóchoz):
- 3 tojássárgája
- 3 ek cukor
- 1 tk vaníliapaszta
- fél liter tej
- 1 ek kukoricaliszt
A fentieket csomómentesre kavarom egy kézi habverővel, majd alacsony lángon, állandó kavarás mellett addig főzöm, amíg el nem kezd sürüsödni.
Bevallom a clafoutis-ról (klafuti) még sose hallottam. Aztán elkezdett feltűnni egyre több gasztroújságban, majd a gasztroblogokba is beszivárgott, így elkezdett érdekelni, hogy mi is ez tulajdonképpen. Kiderült, hogy francia édesség, és ahány ház, annyiféleképpen készítik. A végeredmény többnyire egy gyümölcsös, pudding állagú, kerek, vastag sütemény lesz. Elkészíteni pedig pofon egyszerű, szóval pont a konyhámba való!
Igaz, nekem nincs magasfalú süteményformám, így egy egyszerű, lapos, 24 centis, kerek üvegtálban készítettem el, és úgy nézett ki, mint egy gyümölcstorta.
Hozzávalók (24 centis lapos tortához):
- 100g cukor
- 3 tojás
- 1 tk vanília paszta
- 150g liszt
- 250ml tej
- 250ml tejszín
- csipet só
- 250g eper
- 1 marék hámozott, sótlan pisztácia
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Előveszek egy keverőtálat és beleöntöm a cukrot, a tojásokat, a vanília pasztát, a tejet, a tejszínt és a csipet sót. Sima löttyé keverem egy kézihabverővel ezeket, majd apránként adagolva a lisztet is hozzákeverem. A végeredmény egy palacsintatészteszerű folyadék lesz. Az epret megmosom, kicsummázom és fél centis szeletekre vágom hosszában. A pisztáciát egy száraz serpenyőben kicsit megpirítom. Végül előveszem a 24 centis kerek üvegtálamat, kivajazom, kilisztezem, a gyümölcsöt a tál aljára rendezem, megszórom egy marék pisztáciával a "hézagokat" az eprek között és végül ráöntöm a tésztát is. 30-40 percig sütöm, amikor a tészta már nem remeg. A gyümölcsök és a pisztácia is a tészta tetejére fog felúszni a sütés végére, és egy puddingszerű süteményt fogunk kapni.
Langyosan tálaljuk, mert úgy a leggusztább a kinézete és az állaga is!
Azt hiszem a vanília paszta is megkíván néhány sor magyarázatot. A boltokban kb 4-5 hónapja fedeztem fel, kistégelyes, igazi vaníliamagokat tartalmazó kivonat. Mennyei illata van és a vele készült édességeknek is kellemes, bódító vanília íze és illata lesz. A kommersz, üveges vaníliakivonatot/ampullát nem használok, azoknak mindig valami mű utóízük van, brrr. Ha nincs ilyen pasztám akkor egy egész vanília rudat kettévágnék, megkapargatnám kicsit a belsejét, a magokat és a hüvelyt is egy kevés langyos tejben áztatnám 10-15 percig, és így önteném hozzá a tésztához.
Ez a perec recept annyira sikeres volt, hogy képet készíteni se volt időm róla, ripsz-ropsz elfogyott az egész tepsivel. Igazából nem is bánom, mert így nem kell leégetnem magam azzal a ténnyel, hogy a perec forma nem igazán sikerült, inkább briósra hasonlított a dolog. So-so, gyakorolni kell még a vékonyra nyújtást és a perecformára való söndörgetést is.
Később egyébként megismételtem a receptet, de akkor nem volt kedvem pereceket készíteni, így pogácsaszaggatóval szaggattam ki a tésztát, ami sütés után aranyos kis labdacsokká állt össze. Így is nagyon finom volt.
Hozzávalók (kb 25-30 darab, tenyérméretű perechez):
- 600g liszt
- 300ml langyos víz
- 1 tasak szárazélesztő (7g)
- 3 ek tejpor
- 1 ek olaj
- 1 tk só
- 1 tojás, felverve
- sajt (trappista/tasty) megszórni a pereceket
- napraforgómag, szintén megszórni a pereceket
A tésztáhozvalókat jól összegyúrom, kidagasztom kézzel vagy géppel és 40 percig kelesztem letakarva szobahőmérsékleten. Amikor megkelt akkor enyhén lisztezett deszkára borítom és még egyszer átgyúrom, majd 30 centis kisujjnyi vastagságú hurkákat söndörgetek a tésztából. Ezekből a hurkákból végül perecformát fonok, majd megkenem őket a felvert tojással, végül megszórom a tetejüket vagy sajttal vagy napraforgómaggal, és egy kevés nagyszemű sóval is. 180 fokon, kb 20-30 percig sütöm, vagy amíg szép középbarna színük nem lesz.