Krisz blogja

Szerintem itt csizmamánia fertőzi a lakosság hölgy tagjait! A múlt heti nappali 26-30 fok ellenére is kb. minden ötödik hölgyön csizmát látok! Nem tévedés, nem valami itteni dizájnos nyári csizmát, hanem igazi csizmácskát, akár térdig érőt is. No és mivel meleg van, ezért a csizmához természetesen rövid szoknyácska/nadrágocska és kis-top illik. Őrüleeeet..

Muffint sütni a leghálásabb dolog. Nehezen rontható el, csak összekavarja az ember az összetevőket, beledobál pár szem aprított gyümölcsöt, kevés csokit, egy kis sütés, és kész is.

Hozzávalók (24 db-hoz):
- 2 bögre görög natúr joghurt (azért görög, mert ez sűrű, krémes állagú)
- 1 bögre cukor
- 2 tojás
- 3/4 bögre olaj (semleges ízű növényi, és igen ennyi kell bele hogy omlós legyen)
- 1 ek vaniliaeszencia
- 4 bögre sütőporos liszt (self-raising)
- 1 tk szódabikarbóna
- 100g apró csokipasztilla, de lehet táblás csoki is aprítva
- 150g fagyasztott áfonya (muffinhoz jobb a fagyasztott, nem törik széjjel)
- 24 db muffin papír (ha nincs muffin tepsink, akkor öntartós-fémszerkezetes papír kell)

A sütőt előmelegítem 180 fokra, és amíg melegszik összekeverem a tésztát. Egy nagy tálba öntöm a joghurtot, a cukrot, a tojást, az olajat és a vaniliaeszenciát. Jól kikavarom, hogy a cukor teljesen feloldódjon benne. A lisztet összekeverem a szódabikarbónával, majd ezt a keveréket beleöntöm a joghurtosba. Jól összekavarom az egészet. Ha túl kemény lenne a tészta, akkor lehet adni hozzá pár ek tejet/joghurtot/tejfölt. A végén beleforgatom a csokipasztillákat és a fagyott áfonyát. (ízlés szerint bármi tehető bele és megszórható a teteje mandula/dióforgáccsal is)
Muffinpapírral kibélelem a tepsit, és mindegyikbe egy-egy ek masszát pottyantok. A legegyszerűbb két evőkanállal dolgozni. A tepsit betolom a sütőbe és kb. 25-30 percig sütöm. 20 percig biztos hogy nem nyitom ki a sütő ajtaját, nehogy összeessen a muffin. 20 perc után azonban tűpróbával ellenőrzöm, hogy átsült-e a süti. (hústűt vagy egyszerű fogpiszkálót szúrok az egyik muffinba, és ha ragad a vége akkor még 5 perc sütés)
Várjuk meg míg kihül a muffin, mert csak úgy jön le a papír szépen róla!

Épp itt volt az ideje, hogy ne csak tésztás wokos ételt készítsek.

Hozzávalók (2 adag):
- 300 g marhahús, csíkokra vágva
- 2 ek mogyoróolaj
- 3 ek édes chili szósz
- 2 ek szójaszósz
- 1 gerezd fokhagyma zúzva
- 1 tk szezámolaj
- 1 nagy lilahagyma, csíkokra vágva
- fél fej kínai kel, csíkokra vágva
- egy csokor choi sum, csíkokra vágva

Az olajon megpirítjuk a marhahús csíkokat, majd mikor már megpirult, akkor hozzáadjuk a fokhagymát és a lilahagymát és tovább pirítjuk kicsit. Aztán hozzáadjuk a chiliszószt, a szójaszószt, a szezámolajat is, majd a csíkokra vágott kínai kelt és a choi sum-ot. Összekeverjük jó alaposan és addig pároljuk az egészet, amíg a levelek össze nem esnek.

Szeretem a sushit, még akkor is ha a sok nyers hal nem egészséges dolog. (annyit azért nem is eszem) Megnyugtatásul írom, hogy itt pl. rákaptam a marhahúsos sushira, amiben persze hajszálvékony sült marhahús szeletek vannak betekerve.
Néhány hete a szupermarketben felfedeztünk egy sushi-kit dobozt, amolyan “csináld magad” sushi készletet. Minden benne van, kivéve a vastag, lapos éles kést és a “tölteléket”.

A szett tartalma: sushi rizs, ami kerek alakú ún. rizottórizs, otthon leginkább keleti boltokban szerezhető be; bambuszgyékény, ami a sushi tekerésében segít; 6 db nori lap, ami algalap, ez a sötétzöld “köpeny”; wasabi, ami japán zöldtorma és iszonyatosan csíp; kis üveg szójaszósz; egy zacskó rizsecetpor, de kapható üveges rizsecet is, sőt inkább ez a gyakoribb; és a recept, hogy hogyan készítsünk sushit. A szetthez beszereztem még egy kis avokádót, egy kis uborkát és egy tonhalkonzervet. Ez volt a “töltelék”. Íme, így sikerült az én házi sushim, van még mit gyakorolni azért!

Ma két új zöldséggel ismerkedtem meg: a vizigesztenyével és a kínai virágzó káposztával (igazából ennek kapásból két fajtájával is).

A vizigesztenye (water chestnut) konzerv formában található a polcokon. Otthon is ismert lehet, szoktak tenni a kínai ételekbe belőle. Gesztenye nagyságú fehér gömbök, ropogósak és igazából semmi extra ízük nincs, talán egy kis édes utóízen kívül. Leginkább szeletelve dobnak be belőle pár szemet a wokba. A főtt ételben azonban nagyon üdén hat a ropogóssága.

A kínai virágzó káposzta, vagy néhány helyen brokkoliként említve, már kicsit “bonyolultabb” zöldség. Kapásból két féle van belőle: choi sum és gai larn. Mindkettő sötét zöld levelű zöldség, hosszú levélnyélen és apró virágokkal. Azonban amíg a choi sum-nak sárga virága van, addig a gai larn-nak fehér. Ez utóbbi kesernyésebb is. A levelek teljes egészében felhasználhatóak, a virágok is, ha még bimbósak. Ugyanis a kinyílt virágok megkeseríthetik az ételt, amit persze cukorral lehet ellensúlyozni. Amúgy engem leginkább a nyers spenótra emlékeztet az íze, csak nincs olyan karakteres aromája. (a choi sum-nak)

Mit lehet ezekkel kezdeni? Jöjjön a recept:

Hozzávalók (2 adag):
- 220g (egy zacskó) előfőzött hokkien tészta, de bármilyen más is jó hozzá ami wokos
- 1 ek mogyoróolaj
- 300 g előfőzött rák, de bármilyen hússal finom lesz
- 4 szál újhagyma, aprítva
- 2 gerezd fokhagyma, zúzva
- kb 2 centi gyömbér, reszelve
- fél doboz vizigesztenye, szeletelve
- fél csokor (kb 150g) choi sum, nagy darabokra vágva
- 1 ek korriander, aprítva
- 1 ek édes chili szósz (aki szereti használhat csípőset is)
- 1/4 bögre (60ml) csirkelé
- 1 ek szójaszósz

A wokban megmelegítem az olajat, majd megforgatom rajta a rákot. Ha kicsit megpirultak akkor rádobom az újhagymát, a fokhagymát, a gyömbért és a vizigesztenyét. Addig pirítom amíg kellemes fokhagyma illat nem lesz. Majd hozzáadom a choi sum leveleket, a korriandert, a chili szószt, a csirkelevet és a szójaszószt. Addig forgatom amíg a levelek össze nem esnek, majd hozzáadom a tésztát is.
A chili szósz nagyon-nagyon picit csípős utóízű, éppen annyira, hogy pikáns lesz az étel tőle. Szerintem nagyon finom és nagyon gyorsan elkészíthető étel, ízlik a choi sum is benne, nem keserű, és kicsit édeskés az egész a szósz miatt. Én rákon kívül ezért csak csirkehússal próbálnám ki, nekem valahogy a marhahúshoz nem passzol az édesség.

Többen azt mondták ez egy meleg ország, én mégis majd megfagyok napok óta! Kikérem magamnak, hogy ilyen hűvös legyen, mikor már a nyár közeledik! Mikor megérkeztünk télen, akkor jóval melegebb volt, jóval több volt a napos napok száma, most meg olyan viharok vannak, hogy tegnap pl. a nagy viharban az angol-csoport pár percre csendben maradt, mert olyan erővel tomboltak az esőcseppek az ablakon, hogy nem hallottuk egymás szavát se. Szóval kérem a beígért szép tavaszi időt, de izibe!

Beköltözésünk után nem sokkal fedeztem fel az egyik konyhafelszerelési boltban a tojásgyűrűt, amiben szép kerek “tojás pogácsákat” lehet sütni. Leginkább bbq-hoz ajánlják és használják, de nekem ki kellett próbálni a konyhában is. Nálunk nagyon bevált, finom kis tojásos szendvicseket lehet vele készíteni, vagy akár valaminek a tojásos feltétjét. Csak többszöri nekifutásra sikerült elérni mostani formáját a tojás pogácsának, de megérte a kísérletezést, mert mostmár tökéletes.

Hozzávalók 1 szendvicshez:
- két szelet barnakenyér (vagy ki milyet szeret)
- 1 szelet rövid bacon
- 1 L-es tojás (XL, Jumbo, ezek túl nagyok a gyűrűbe)
- 1 marék vegyes salátalevél
- kevés majonéz (a Real Foods bevált) és mustár (mézes, majonézes vagy dijoni pikánssá teszi a szendvicset)
- olaj spray

A bacont megsütöm egy teflonserpenyőben. Ez ízlés kérdése, hogy mennyire ropogósra, mi úgy szeretjük ha kicsit még puha marad. Miközben sül a tojásgyűrűk belső peremét lefújom az olajsprayvel, így nem fog beleragadni a tojás. A bacon zsírjába helyezem a gyűrűket, majd mindnek a közepébe ütök egy-egy tojást. A tojás sárgáját egy villával kilyukasztom, mert különben az csak nagyon sokára sülne át. Mikor látom, hogy a fehérje már átsült egy lapáttal a gyűrű alá nyúlok (kell hozzá némi ügyesség, de ha egy csipesszel a gyűrűt kicsit megemeljük akkor máris könnyebb) és megfordítom a másik oldalára az egészet. Ha kicsit kilötyög semmi pánik, ne műalkotás készül, hanem reggeli. A tojást addig sütjük, amíg úgy nem érezzük hogy jó már. Ez is ízlés kérdése, hogy ki lágyan ki keményen szereti a sárgáját.
A szendvics összeállítása: az egyik kenyérszeletet megkenem vékonyan mustárral, a másikat meg majonézzel. A mustárosra fektetem a sült bacont, majd erre rendezem el a sokféle salátalevelet, majd erre jön a tojás pogácsa, végül a másik szelet kenyér. De ez is olyan, hogy bármit rakhatunk bele, bármilyen sorrendben, ami éppen van otthon. Nekem ez a fajta szendvics vált be leginkább, és egy pohár friss narancslével igazi megérdemelt hétvégi reggeli!

Azt hittem, hogy a férfiaknál a rövidnadrág+szandál+fehér térdzokni valamiféle “keleti-blokk” sajátosság, vagy talán német “örökség”, mert kis hazánkban igen sok ilyen középkorú ízlésficamos pasit lehet látni nyáron. (és igen sok idősebb német túristát is)

Azonban a múltkor két ilyen díszpéldányba is botlottam itt Ausztráliába. És nem, látszólag nem túristák voltak…

Rájöttem, hogy Britáról még nem is írtam, pedig megérdemel néhány sort itt. Nem, ő nem a házvezetőnőnk, hanem a víztisztító kancsónk. 

Aki ismer minket tudja, hogy otthon nagy ásványvíz-fogyasztóknak számítottunk, azonban itt nem találtunk olyan vizet, ami ízlésünknek megfelelő lenne. Igazából annyira nem is erőlködtünk a keresésével, hamar rákaptunk arra, hogy csapvizet igyunk. Valahogy itt nincs olyan klór íze a víznek, mint Pesten, ez volt a fő indok. Aztán ahogy teltek a hetek és egyre többet jártunk boltokba, lépten-nyomon víztisztítókba botlottunk, míg megérett bennünk a gondolat, hogy ki kellene próbálni. Mert azért csak csapvíz, ki tudja mi van benne, meg van valami utóíze..stb. Úgyhogy egyik nap Britával tértünk haza, annak is a kancsós változatával, hogy szépen a   hűtőbe is beférjen majd, ha eljön a kánikula.
Teszteltük is Britát, kellemesen megszűntette a fémes utóízt és szerintem finomabb is lett tőle a csapvíz. (Teki nem osztja ezt a nézetet, ritkán iszik tisztán vizet, inkább ízesíti) De összeségében elmondhatjuk, hogy nálunk bevált Brita, megtartjuk!