Örömmel jelentem, hogy végre megtaláltam azt a formáját a kuszkusznak, ahogy a férjem is 
szívesen fogyasztja. Ez nagy dolog, ugyanis én szeretem a kuszkuszt, ő pedig íztelennek és csak “töltőanyagnak” tartja. De végre ráleltünk “A” receptre.
Hozzávalók (2 adag):
- 2-3 pár sütnivaló kolbász
- 2/3 bögre marhahúslé
- 2/3 bögre kuszkusz
- 1ek vaj
- fél citrom reszelt héja és leve
- 2 nagy marék salátalevél (pl baby spenót v. rocket)
- fél marék pirított fenyőmag
- 1 chili, apróra metélve
- 1 kis fej lilahagyma, vékonyra vágva
- 2 gerezd fokhagyma, zúzva
- 2 ek olivaolaj
A kolbászokat egy grillserpenyőben megsütöm. Amíg sülnek addig a marhahúslét megmelegítem a mikróban és hozzáadom a vajat is. A kuszkuszt egy tálba teszem, és ráöntöm a húslét a vajjal. Lefedem egy darab fóliával és 10 percig hagyom állni. Egy villával fellazítom. A kuszkuszhoz keverem a lilahagymát és a salátaleveleket. A chiliből, a fokhagymából, a citromléből és héjából, és az olivaolajból öntetet kutyuluk. A megsült kolbászokat felkarikázom és azt is a salátához keverem, majd megöntözöm az egészet az öntettel. Végül pedig megszórom a pirított fenyőmaggal is.
Túlestem az első céges ebédemen is. Az úgy történt, hogy az egyik, már 13 éve a cégnél dolgozó kollégát búcsúztattuk és ennek ünneplésére a cég kollektive elment ünnepelni az egyik közeli étterembe. Hogy ne legyenek nagy gubancok az ételrendelést előre le kellett adni, majd a helyszínen jelentkezni, hogy ki rendelte. Persze ez se ment mindenkinek (mármint nem emlékezett rá mit rendelt), így nem volt zökkenőmentes az étekezés.
Nah de kanyarodjunk vissza a helyhez és az ételekhez. A étellel meg voltam elégedve teljes mértékben. Tésztát rendeltem, és jól volt elkészítve. Plusz külön öröm, hogy mind a 40 alkalmazottnak szinte egyidőben tudtak szolgálni meleg és friss étellel, ahhoz képest, hogy az étterem teljes kapacitása (function roomot nem számolva) 70 fő lehet maximum.
A hellyel viszont nem voltam megelégedve. Elvileg ez egy olasz étterem, az étlap alapján és a név alapján gondolom. Azonban a hely ezt semmiben se tükrözte. Nah de hogy mit akart tükrözni a hely berendezése azt nem tudom, csak azt hogy bevonnám a lakberendezőjük engedélyét. Először is a falon kitömött állattetemek voltak. Nem vagyok híve az ilyennek, de egy vadászcsárdában el tudom fogadni. De itt madarak voltak kitömve a legfurább pozíciókban. Emellett voltak a falon péklapátok és egyéb régi konyhai eszközök felfüggesztve, ami gondolom az itáliai hangulatot akarta idézni. És még mindemellett nagy réztáblák is voltak a falon, amin a valamikori étlap volt olvasható. Szóval…izé…izlésficam és stílustalanság és részemről értetlenség.
De akit nem annyira érdekel a külcsín, csak egy jót szeretne étkezni, annak merem ajánlani a helyet. Az asztaltársoságomban ülő kollégák is elégedettek voltak az étellel.
Árak: 15-20$/főétel
The Olive Tree
19 Park Street
South Melbourne 3205
Ph:9699 9152
Az étteremlátogatás úgy esett meg, hogy megkívántam egy jó kis fish&chips-et meló után. Mivel csodaszép idő is volt, gondoltam összeköthetnénk egy kis sétálással is a dolgot. Persze a szépséghiba ott esett a tervbe, hogy még nincs nyár, és bizony 6 órakkor már sötét van, mi pedig 5 illet 5:30-ig dolgozunk. No mindegy, attól még tartottuk magunkat a tervhez és elmentünk sétálni és fishezni Port Melbournebe.
A hely egy sima kis fish&chips-es, nincs kiszolgálás, asztalból is kevés van, de mindez nem számít ha jó kis kikötőben vagy a parton fogyaszthatja el az ember az ételt. Azt kell hogy mondjam az egyik legfinomabb fish&chips-et ettük itt! Sem a krumpli, sem a hal nem úszott olajban. Pont annyi panír volt rajtuk és pont úgy volt kisütve, hogy jó volt. Lehet grillezett halat is kérni, ha valaki nem szeretné a rántott dolgokat. A tálalás is klasszikus volt: papírdoboz és újságpapírral emlékeztető papírzsacskó. Tetszett nah, megvolt a hangulata a dolgonak! Hammogás közben és után pedig néztük, ahogy kifut a kikötőből a tazmán komphajó, majd sétáltunk egyet a parti sétányon.
Árak: 7-16$/pack
Rex Hunt’s D’lish Fish
Beacon Cove
105 Beach St
Port Melbourne 3207
(at the bottom of Station Pier)
Phone - (03) 9646 0660
Posted in: Szövegelés
Olyan csodaszép idő volt ma, hogy azonnal világgá kell kürtölnöm a dolgot! Pólós idő, ausztráloknak már flip-flopos rövidnadrágos idő. Hétágra sütő nap. 3 hónapja az első este, amikor nem fűtünk, igaz nappalra már vagy 2-3 hete lekapcsoltuk.
Kedves Hayim barátom helyi, azaz ausztrál sör mustrába kezdett a blogján. Remélem folytatja ezt az áldásos tevékenységét, mert ez olyan téma amit gondolom érdekel pár emberkét (és nemcsak férfiakat). A magam részéről nem sokat tudok hozzátenni a szemléhez, mert nálam ha sörről van szó (ritkán) akkor vagy Coronita vagy gyümölcsös belga sörök jöhetnek szóba.
Szóval hajrá Hayim, a kedves olvasók pedig olvassák örömmel a sör mustrát itt:
Rájöttem, hogy a frittata az egyik legkönnyebben és leggyorsabban elkészíthető guszta reggeli. Gyakorlatilag elég ha van otthon tojás, tejtermék és valami amit bele lehet dobálni még, mint “töltelékanyag”. Ilyen sietős összedobálós reggelen, a hűtő tartalmának kiürítése céljából készült ez a frittata is. (vagy mi, mert igazából a frittata nem tartalmaz joghurtot..)
Hozzávalók (2 adag):
- 5 tojás
- 2 ek joghurt
- 10 dkg reszelt mozzarella sajt
- 10 dkg kolbász, karikára vágva
- 10 dkg brokkoli, apró rózsákra szedve
A sütőt előmelegítem 200 fokra. Egy kerek, kb 22 centi átmérőjű tepsit kiolajozok vékonyan. A tojásokat a joghurttal és kevés sóval borssal habosra keverem. Hozzákeverem a sajtot, az apró brokkolikat és a kolbászt is. A tepsibe öntöm, kicsit elegyengetem, hogy mindehová egyformán jusson a jóból. (ekkor még a kolbász és a brokkoli igencsak kiáll a masszából, de később a massza megdagad, ne ijedjünk meg!)
20-30 percig sütöm, amíg a közepe át nem sül. Cikkekre vágva, friss zöldsalátával kínálom.
Kuszkuszt általában köretként szoktunk enni, és meg kell jegyeznem hogy az egyik leggyorsabban elkészíthető köret. Csak az ember felönti ugyanannyi forró vízzel mint amennyi kuszkuszt tett a tálba, lefedi, add hozzá 1 ek olajat és 4-5 perc múlva egy villával fellazítja az egészet. Lehet is tálalni, persze keverhető bele aszalt gyümölcs és/vagy friss fűszernövény is.
Pont ezért meg is akadt a szemem az egyik kuszkuszos reggelin, hiszen másfajta ételt készítettek belőle, mint amit elképzeltem volna. Nem csalódtam a reggeliben, ízletes lett. Tél lévén itt a bogyós gyümölcsök most nem olyan olcsóak, ezért fagyasztottat használtam, de frissből még finomabb lehet.
Hozzávalók (2 adag):
- 2/3 bögre kuszkusz
- 2/3 bögre alma és vörösáfonya lé (vagy bármilyen nem édes, nem rostos lé)
- 1 ek barnacukor
- 1 tk fahéj
- 2 marék bogyós gyümölcs
- 4 ek narancslé
- 2-2 púpos ek görög joghurt (krémes, sűrű)
- 2 ek golden- vagy juharszirup
Egy kislábosban a gyümölcslevet felteszem forrni. Hozzáadom a cukrot és a fahéjat is. Amikor felforrt felöntöm a kuszkuszt vele, hozzáadom a narancslevet is és lefedve 5 percig állni hagyom. 5 perc leteltével egy villával fellazítom a kuszkuszt és elkeverem a bogyósgyümölcsökkel. A levüket is ráöntöttem. Mindegyik tál tetejére szedek 2-2 ek joghurtot és meglocsolom kevés goldensziruppal is, hogy a natúr joghurt és a gyümölcsök fanyarságát ellensúlyozzam.
Készült a Marie Claire receptkönyvek alapján.
Posted in: Szövegelés
Nagyjából két hónappal ezelőttünk jártunk egy bájos kis aranybányász múlttal rendelkező városkában, ami Melbournetől nincs is messze. Ilyenkor amikor úton vagyunk természetesen nincs főzőcskézés, legalábbis semmi komoly. Teret kell engedni ugyanis a helyi gasztronómia bemutatkozásának. 
Sajnos ebből a szempontból az út kicsit csalódás volt, egymás után értek minket a kisebb bosszúságok. Első vacsoránkat Bendigo egyik legjobb éttermeként hírdetik, egy tó partján fekszik, kitűnő helyen. Rendeltünk is gyorsan két paellát, amitől azonban nem voltunk elájulva. Nem az ízzel volt gond, mert az jól eltalált volt, hanem azzal, hogy a rizs nem volt megfőzve rendesen, kemény volt. Nem tettük szóvá, mert így is majd egy órát vártunk az ételre, és már éhesek voltunk nem akartunk tovább várni. A linkelt weblapot elnézve amúgy úgy tűnik nemcsak nekünk adódtak problémáink az étteremben felszolgált étellel.
Másnap reggel egy szintén jól meghírdetett helyre mentünk volna reggelizni. Sajnos amikor azonban rendeltünk közölték velünk, hogy az egyszerű tojásos reggelikre 20 percet kell várni. Ebből nem kértünk, mentünk tovább. Következő próbálkozást a helyi nagy pékségben “követtük” el. Itt már szerencsére gyors volt a kiszolgálás és mókás volt a rendszer is. Rendelésfelvétel a pultnál volt, ahol aztán kaptunk egy berregő masinát is, ami majd jól berregett nekünk ha készen volt a reggeli, amit megint a pultnál vehettünk fel. Ez a hely végre nem volt csalódás, finom szendvicset reggeliztünk. A süteményes részlegük is igen impozáns volt, de valahogy reggelire nem akartunk ilyet, úgyhogy ígéretet tettünk, hogy ide még visszatérünk sütizni is.
Vacsoraidőnél már nem voltunk ilyen szerencsések. Először az Julie-Anna étterembe tértünk volna be, de zárva volt. Aztán a Quills étterembe, ami szinte mellette van, de az is zárva volt. Már kezdtünk megijedni, hogy itt vasárnap este nincs is semmi nyitva, annak ellenére, hogy a hétfő munkaszüneti nap volt. De szerencsére az éhezéstől megmentett minket a Match nevü hely, ahol végre egy normális vacsorát kínáltak nekünk.
Ezzel nagyjából véget is ért a gasztrotúránk Bendigóba. Amint azt megígértük visszatértünk a nagy pékségbe pár sütire, amiből haza is hoztunk, mert nem tudtunk dönteni, hogy melyik lehet a legfinomabb.